2014. október 7., kedd

KELL Alapítvánnyal Zamárdin

Ennél szebben nem lehet megfogalmazni, azt, ami Zamárdin történt...
Köszönöm a lehetőséget Veletek lehettem:


KELL Alapítvány szervezői így nyilatkoztak:
"Évente 300 család élete változik meg az egyik pillanatról a másikra, amikor kiderül, hogy gyermeküknek szembe kell néznie a legrettegettebb betegséggel, a rákkal és le kell győznie azt. Kisdedek, óvodások, iskolások, kamaszok vívják meg nap, mint nap harcaikat a gyermekonkológiákon. A családok addigi élete szinte semmivé válik, elkezdődik a harc a betegség leküzdésért, az igazi kincsük: a gyermekük életért. Nem ilyen sorsot álmodtak gyermeküknek a szülők. A hétköznapi gondok nem számítanak többé, egy „dolog” számít, a gyermek, nincs ettől fontosabb. Egy szülő számára a legnagyobb fájdalom, amikor látja szenvedni a gyermekét és nem tudja enyhíteni azt, amikor imádkozik azért, hogy legyen holnap, hogy hassanak a borzalmas kínokat okozó kezelések, hogy legyen értelme a küzdelemnek! Olyan, mintha egy feneketlen mély kútba kerülnének, ahol csak ők vannak, és ki kell jutni, de nincsenek kapaszkodók, foggal és körömmel kell küzdeni, akkor is, ha a falak minduntalan rájuk omlanak. Aztán belerázódnak, természetessé válnak a rossznál-rosszabb állapotok, megtanulják, tenni a dolgukat a gyermek mellett. Hónapok-évek telnek így el. A jó pillanatokban örülni tudnak a kórterembe bekandikáló kóbor napsugárnak, annak, hogy együtt lehetnek.

A betegség borzalmas játéka sorsnak: Adj király katonát! – követeli a rák. A szülők kétségbeesve egymásba kapaszkodnak, az orvosok és nővérek családtagokká válnak, elmaradnak a barátok, ismerősök, majd homályba tűnik minden, ami a betegség előtt fontos volt, és nagyon gyakran széthullik a kezelések végére a család is, az anyák magukra maradnak beteg gyermekükkel. A győzelem háromból két gyermeknek sikerül. Minden harmadik harcos elindul a könnyek útján végtelen fájdalmat hagyva szerettei szívében. A szívet mardosó fájdalom nem múlik el sosem, meg kell tanulni a lehetetlent: együtt élni vele. Névadónk Kosztyu Ádám most, a balatoni üdülésünk idején ünnepelte huszadik születésnapját az angyalok között.

Mindennapjaink hősei ezek a gyerekek, igazi harcosok, a testük-lelkük tele a betegség okozta küzdelem sebeivel. Sosem adják fel, sosem csüggednek, az élet összes apró örömét élvezni tudják és igazi példaképeink ők nekünk: szüleiknek!

A fogyatékkal élő gyermekek sorsa is nagyon nehéz, lehetnek értelmi,–mozgás,–hallás,–látássérültek, mindez halmozik nagyon gyakran. Szüleik egész élete arról szól, hogy támogassák, segítsék, ellássák őket, mely sokszor egy egész életen át tartó 24 órás szolgálat.

Legyen a gyermek akár tartósan beteg vagy fogyatékkal élő, küzdelem lesz az egész élete neki is és a családjának. A Kosztyu Ádám Emlékére a leukémiás, Daganatos és Zemplén Fogyatékos Gyermekeiért Alapítvány – rövidített nevén: KELL Alapítvány – értük, miattuk és velük együtt megtesz mindent, hogy időnként kiragadja őket a hétköznapok világából, elvigye őket egy-egy élményekkel teli programra, üdülésre. Fő specialitásunk az élményterápiás és művészetterápiás programok, üdültetések szervezése. 2014. szeptember 29-től október 05.-ig Zamárdiban Művészetterápiás-családos üdülést szerveztünk, melyen 73 fő vett részt.

Művészetterápiás programunk meglepetése a drótozott cukorvirág készítése volt, melyet az „Édes Kiss Hobbim ésCukorvirágaim” Facebook oldal tulajdonosa, Kiss Ibolyka tartott. Ibolykát szinte az utolsó pillanatokban kértük meg, hogy jöjjön el hozzánk, vezessen foglalkozásokat. Mi magunk is meglepődtünk, hogy azonnal elfogadta a felkérést és nagy lelkesedéssel tervezte a programokat. Csodálatos, élethű virágokat készít, ügyes kezű háziasszonyok, cukrászok járnak hozzá tanulni. Nálunk apró kezekre, kicsikre és nagyobbakra kellett terveznie, rutintalan, de lelkes résztvevőkkel. Nyolc éves volt a legfiatalabb résztvevőnk. Nagyon ügyesek voltak a gyerkőceink, segítséggel ugyan, de szépséges liliomokat alkottak. Ibolyka és segítője: Buzárné Papp Hajnalka megmutatta a technikát, segített, javított, biztatott. Egy-egy virág elkészítése 2,5-3 órát vett igénybe, és a mi örökmozgóink leragadtak az asztalnál és alkottak. Természetesen az anyukák sem maradtak le a liliom készítésének örömeiről. Nem is tudjuk, hogy kik voltak az ügyesebbek, a kicsik vagy a felnőttek?

Kedves Ibolyka és Hajni! Köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk és velünk töltöttétek a hétvégét! Köszönjük, hogy segítettetek, hogy még több új élményt, szórakozást biztosíthattunk a résztvevőknek. A „Kosztyus-csapat” visszavár benneteket és hálás szívvel gondol rátok, hogy részesei voltatok egy felejthetetlen hét élményt adó programjainak!


https://www.facebook.com/hajnalka.buzarnepapp?fref=ts


Üdvözlettel: a KELL Alapítvány vezérkara: Anett, Marianna és Viktória"



Annyit fűznék még hozzá, hogy mikor megkaptam a felkérést, nem volt kérdés, hogy ott a helyem! 

Tudom, milyen egy beteg gyermekkel több alkalommal a kórházban vagy itthon, 24 órán át reménykedni, hogy holnap minden jóra fordul... De sajnos nem mindig lesz jó a holnap. Immáron 22. éve neveljük beteg nagylányom, aki idén töltötte a 23. éltévét. 1 éves korában, egy herpeszvírus okozta agyvelőgyulladás áldozata lett. 2007-ben állapota, csak tovább romlott. Leállt a gyomorműködése is. Ennek következtében, 23 éves, kifejlett, gyönyörű  nagylány, akit pelenkázunk, vékonybél szondán táplálunk, önállóan mozogni nem képes, és ami, lehet a számunkra a legrosszabb, nem tud kommunikálni... Egy perc sem teher!!! Ő a legdrágább kincs, amit adhatott a sors! Szüksége van ránk, és nekünk is Őreá.
Én szerencsés vagyok, hogy minden családtag, barát mellettem/mellettünk van.

Amíg erőmből kifutja, szeretnék Veletek lenni, mert tudom, ha csak egy mosoly hagyja el a beteg gyermekek arcát, az akkora kincs egy anya számára, amit elmondani, leírni nem lehet!

Ibolyka